6. fejezet - Farkasvadász

Hellóbelló! Meghoztam a következő fejezetet. Lehet, hogy nem lett valami nagyon jó, de azért talán olvasható.Meg egy kis újítás: mostantól hozok néhány fejezethez képet is. Kell a változatosság. Jó olvasást! :D
Denselle

6. fejezet - Farkasvadász

Denny újabb zajos reggelre ébredt. Álmosan kinyújtotta a karját, és a fejére húzta a párnáját, hogy még csak ne is hallja az odalentről fölszűrődő hangokat. Még mindig nincs vége az Őszünnepnek, vagy éppen a Shann elleni következő vadászatot tervezik? Hiába aludta ki magát, arra sem volt ereje, hogy gondolkodjon.

Denselle kidugta a fejét a párna alól és bosszankodva Clove felé fordult. Meg sem lepődött, amikor nővérét nem találta a szobában. A fene, már megint elaludt! Nagyot sóhajtott és visszaejtette a fejét az ágyra; mi van a falusiakkal, hogy mindig olyan korán kelnek?

Denny lerúgta magáról a takarót és megpróbált kikelni az ágyából, de mintha az szántszándékkal visszahúzta volna. Elterült a puha matracon és a plafont kezdte bámulni. Minden egyes nappal egyre nehezebb kibújnia az ágyból! Erre a gondolatra fölhorkant, és újra nekiveselkedett a műveletnek, de csak nem akart sikerülni.

Már – már bosszúsan fölkiáltott, és visszaaludt volna, de zavarta a lentről fölhallatszódó zaj, az éles kiáltások és a veszekedés. Na, jó, már megint mit csinált a farkas?Denny biztos volt benne, hogy az odalent tartózkodók Shann miatt vesztek össze, és ezért nem hagyják őt aludni.

De nem kell sokáig aggódniuk miatta, még azelőtt elhagyja a falut, hogy a farkasvadász megérkezne. Bizony, elmegy, még ha Clove-nak ez nem is tetszik. Denny visszagondolt a tegnap esti beszélgetésükre, amikor megmondta a nővérének, hogy mit szeretne tenni, hogy meg akarja keresni az apját. Persze, Denny-nek esze ágában sem volt fölkutatni őt, csak kellett egy tökéletes hazugság a szökéséhez. Nyílván, Clove is érezhette, hogy húgának nem áll szándékában semmi ilyesmi, mert nagyon fölháborodott.

- Meg akarod keresni apánkat? – kiáltotta csodálkozással, vegyes haraggal. Denselle bólintott, mire Clove összeráncolta a homlokát. Igazán örült, hogy leült, mielőtt a húga bejelentette volna ezt az elképesztő elképzelését.

- Mégis hogy jutott ez eszedbe?

- Ne haragudj rám ezért. Én csak...meg akarom őt ismerni! Ti mind tölthettetek vele egy kis időt, de én még a nevére sem emlékszem! – fakadt ki Denselle.

- De...miért most?

- Nem tudom. Csak jött Shann, aztán eszembe jutott, hogy nekem...nekünk nincsenek szüleink, nincs senkink, mert anya meghalt, apát pedig nem is ismertem, mert elment. De nekem kellenek szülők! Szükségem van apára.

- Denselle, figyelj rám, kérlek! – enyhült meg Clove, majd megfogta húga kezét – Apánk elhagyott minket, vagyis nem voltunk fontosak a számára, érted? Nem érdemli meg, hogy megismerjen egy olyan elbűvölő személyiséget, mint te Denny!

- Honnan veszed, hogy nem volt jó oka rá?

- Ugyan mire?

- Hogy elhagyja anyát és a gyerekeit. Lehet, hogy így akart megvédeni minket.

- Mitől, kishúgom, elárulnád?

- Akármitől. Bármitől! Azt mondtátok, hagyott egy levelet. Abban biztos leírja! Mi van benne? – kérdezte Denny érdeklődő arcot vágva. Clove fölnézett rá, nem is tudta, mit válaszoljon erre a kérdésre.

- Hát...nem tudom, még nem bontottuk fel. Anya azt mondta, ő nem akarja tudni, mi van benne, és jobb, ha mi sem olvassuk el. – Denselle őszintén elcsodálkozott ezen. Ezzel mégis mit akart elérni az anyja?

- Én...tudni akarom, mi van benne! – jelentette ki remegő hangon, mire Clove fölsóhajtott.

- Hosszú évekig nem akartad tudni, hogy mi van vele. Miért lett olyan fontos ez neked? Már arra sem emlékszem hol van az az átkozott levél.

- Már mondtam, nővérkém. Kérlek! – szorította meg testvére kezét Denny. Clove bólintott, bár nem tetszett neki az ötlet.

- Megkeresem neked azt a levelet, de nem akarom tudni mit írt az az ember. Rendben? – Denselle nem csodálkozott azon, hogy nővére így nevezte az apját. Ő is ezt tette volna, egyáltalán nem akarta tudni mi van a levelében. Ha teheti, minél előbb elégeti. – És...ha Robert hazajön, ne szólj neki erről. Jó? – vonta fel a szemöldökét Clove.

- Megígérem!

- És...van még valami. – fordult vissza Clove az ajtóból. – Én ezt...hogy megkeresd őt, nem tartom jó ötletnek. Robert nagyon mérges lesz majd rád. Szerintem nem kéne foglalkoznod ezzel. Meg hát, mit mondanál neki? Kérlek, Denny, aludj rá egyet! Majd holnap megbeszéljük. – Denselle döbbenten bámult testvére arcába, majd lassan bólintott.

- Legyen. Holnap megbeszéljük...

Denselle összeráncolta a homlokát; végre kezdett teljesen fölébredni. Mi van, ha...? Az nem, az nem lehet! Clove elmondta a falusiaknak, hogy el akar menni? Vagy ami még rosszabb, Adele-nek?

Denny úgy ült föl, mint a cövek. Ha az elmélete igaz, azonnal el kell mennie, nincs halogatni való ideje. Ez lehet az egyetlen oka, hogy akik odalent vannak, kiabálnak és veszekednek. Minden bizonnyal csak arra várnak, hogy lemenjen.

Denny a lehető legnagyobb csendben az ajtóhoz osont és résnyire nyitotta. Az öreg fa halk nyikorgással kinyílt, és a hangok tisztábbak lettek, de Denselle így sem értette őket elég jól. Kibújt a nyíláson és a lépcső tetején leguggolva hallgatózni kezdett.

- Szóval azt akarjátok nekem mondani, hogy ez a gyerek fog minket megmenteni? – hallotta Jack hitetlenkedő hangját. Denselle nem értette, hogy miről beszél a juhász. Gyerek? Megmenteni? Mégis hogyan mentené ő meg a falubelieket azzal, hogy elmegy? Az igaz, hogy vele együtt Shann is távozna, de ezt Joff-on kívül senki sem tudhatja.

- Az öreg Hugh fia. Bizonyára jól kitanította! – felelte egy rekedtes hang, amiből Denny fölismerte Mortont. Hugh fia? Az apjának csak egy fia van és az Robert. Tehát Clove még sem mondta el senkinek a tervét.

- Én akkor sem bízom benne, Morton uram. Ha Hugh Hammond fia, ha nem, akkor is csak egy gyerek!

- Ne becsüld alá, fiam! – vágott vissza Morton hangja.

- Nem teszem, jó uram, de nem hinném, hogy egy tizenhét éves fiú fogja megmenteni a falut. – jelentette ki Jack. Denny végképp összezavarodott. Tizenhét éves fiú? Megmenti a falut? Hugh Hammond fia? Mégis miről beszélnek?

- Még ha csak tizenhét esztendős is, akkor is képzett farkasvadász. Hallottad Robertet, hogy a múlt héten egy teljesen kifejlett nőstényt vadászott le.

Denselle a szájára szorította mindkét kezét, nehogy fölsikítson. A farkasvadász! A királynő gyémántláncára, megérkezett a farkasvadász! Denny-re rohamokban tört rá a rémület, és szíve szerint zokogott volna. Azt gondolta, lesz ideje legalább jövő hétig, hiszen Wildecastle nincs olyan közel. De most mégis itt van, és valószínűleg odalent vár rá. Denselle félt, hogy a végén tényleg nem tudja visszafogni magát, és fölkiált. Összeszorította a szemét és bal kezét a szájába tömte, majd előbb enyhén, majd erősebben ráharapott.  A fájdalom magához térítette és az agyát ellepő köd lassan eloszlott.

Le kell mennie. Jobb előbb találkoznia a farkasvadásszal, mint utóbb. Mélyet sóhajtott, majd fölállt, és elindult lefelé a lépcsőn. Már a felénél tartott, mikor eszébe jutott valami. Lehajtotta a fejét és végignézett magán.

Csak egy szál hálóing volt rajta. Denny fölszisszent; így nem láthatja az idegen! Megfordult és visszarohant az emeletre. Nagy lendülettel kitárta az ajtót, majd óvatosan becsukta maga mögött.

Előkeresett a szekrényéből néhány ruhát és a csizmáját, majd elkezdett átöltözni. A haját kifésülte és szabadon hagyta, derekára egy vastag bőrövet kötött és elrejtett benne egy kést, a biztonság kedvéért.

Denselle megragadta a sarokban álló kancsót és egy tálba vizet öntött. Beledugta a kezét a vízbe és megmosta az arcát. A hideg víz néhány perc alatt észhez térítette. Denny hagyta, hogy lecsöpögjön az arcáról, majd egy szakadt rongyban megtörölközött.

- Denselle! Gyere, egyél valamit! – hívta Clove, amint meglátta kishúgát az ivóban. Denny engedelmesen odament hozzá és elvett tőle egy tál sajtot és kenyeret. Szíve szerint azonnal rákérdezett volna a farkasvadász dologra, de nem merte, mert akkor rájönnének, hogy kihallgatta őket.

- Köszönöm, Clove. – ült le egy székre, majd elgondolkodva enni kezdett. Mégis hogyan terelhetné a szót rá, vagy inkább csak várjon?

- Én most elmegyek a térre, Denny. Itt maradnál helyettem? – kérdezte. Denny fölkapta a fejét.

- Miért? – kérdezte, mire Clove izgatott lett, és félénken Jack és Morton irányába pislogott.

- Kora reggel visszajött Robert...és itt van a farkasvadász is! – mondta, mire Denselle kérdőn fölhúzta a szemöldökét. – Így van! Kimentek a térre, megnézni Shann nyomait. Szerintem a fél falu kint lesz! – magyarázta és egyre izgatottabb lett. – Itt hagyom a kulcsokat. Ha jönni akarsz, zárkózz be! – nyomta húga kezébe a nehéz vaskulcsokat Clove. Egyetlen mozdulattal kilendült a pult mögül és az ajtó felé indult, Mortonnal és Jack-kel.

- Csak semmi móka, nagylány! – vigyorgott rá Jack, mire Denny elmosolyodott. Tudta mire gondol a juhász, és nem, nem fogja kifosztani a kocsma italkészletét.

Befejezte az evést, majd megtörölte a kezét. Fölkapta a kulcsokat és kiment a délelőtti napsütésbe. Egy pillanatig süttette magát a napon, majd megfordulva bezárta maga mögött az ajtót. Nem is tudta eldönteni, hogy fusson-e, vagy nyugodtan sétáljon inkább. Végül az előbbi mellett döntött, és nekiiramodott. Maga sem tudta miért rohan annyira, talán, hogy megszabaduljon a reggeli élményektől, vagy csak túl akart esni az egészen.

Tristan

Még tisztán emlékeztem annak a nőstényfarkasnak a vicsorgására, mikor megjelent az a férfi Ruthestone-ban és a segítségemet kérte.

Apám szerint lassan kihalnak az ’óriásfarkasok’, már csak néhány példány van belőlük. Azt hittem, hogy az a fenevad lesz az utolsó ebben az évben, de tévedtem. Egész évben csak két farkassal találkoztam. Valóban kevesen vannak. Erre, legnagyobb meglepetésemre, épp, hogy végeztem az egyikkel, már jön a következő.

A férfi Robert néven mutatkozott be nekem. Azt mondta apám ölte meg öt évvel korábban a farkasukat, de most valami átok segítségével újra megjelent. Azt mondta már lassan egy évszázada, próbálják elűzni, de nem sikerült nekik, azt mondta, a farkast Shann-nak hívják. Érdekes, ki ad valaki nevet egy gyilkos ragadozónak?

De hiába kapta a Shann nevet, én megfosztom tőle.

Alig három nap alatt megérkeztünk Greenwoodba. A negyedik nap reggelén, kora hajnalban már a falusi ivóban ültem egy kupa sörrel a kezemben.

Robert azt mondta övé a kocsma, úgyhogy bármit kérek tőle, megkapom. Máris munkához akartam látni, mert akkor elmondhatnám, hogy egy hét alatt két farkassal is végeztem. Robert megértette, de előbb még fölment az emeletre és fölkeltette a húgát. Megkérdeztem tőle, miért tette, mire azt felelte éhes, és, hogy Clove készíti számára a legjobb étket.

Csinos lány ez a Clove. Nem túl magas, de nem is túl alacsony, inkább valahol a kettő között van. Hosszú, szőke haja, majdnem a fenekéig ér, a szeme pedig egészen furcsa. Olyan halványabb sötétkék. Apám azonnal azt akarná, hogy vegyem feleségül.

Gyönyörű lány és korban is megfelelne, de úgy érzem nem nekem való teremtés.

Clove azt mondta, legyünk csendben, nehogy fölébresszük Denny-t.

- Ki az a Denny? – kérdeztem.

- Denny? Denselle a húgunk. – felelte helyette Robert. Őszintén kíváncsi lettem, hány húga van Robertnek. Ráadásul Denselle! Gyönyörű szép neve van. Szívesen megismerném.

Miközben ettünk, Clove folyamatosan beszélt. Szemet szúrt, hogy le sem veszi rólam a szemét. Már kissé zavart, a folytonos kérdéseivel.

De legalább megtudtuk tőle, hogy volt még egy támadás. A farkas már odáig merészkedett, hogy betörjön a faluba! Sokkal okosabb ez a Shann, mint gondoltam. Nem lesz könnyű elbánni vele.

Megkértem Robertet vezessen el a térre, mert látni akartam, hol jött be és távozott az állat.

Ahogy reméltem a tér és az utca is sáros volt. Jól látszódtak a farkas nyomai, bár némelyik összemosódott emberi nyomokkal. Lassan elindultam egy szűk járat felé, ahonnan a farkas jött. Egészen a kis utca végéig elmentem, de félútnál már csak emberi nyomokat találtam.

Az egyik pillanatban még emberi nyomok, a másikban pedig már egy farkasé. Leguggoltam oda, ahol az összetalálkozott a kettő és jobban szemügyre vettem. Mi lehet ez? Talán Shann a tetőkön jött? Vagy valaki behozta volna?

Teljesen elmerülhettem a gondolataimban, mert arra eszméltem csak föl, hogy Robert döbbenten megszólal a hátam mögött.

- Denselle?

Fölkaptam a fejemet és ott állt előttem. Kissé bosszantott, hogy tönkreteszi a nyomokat, és már majdnem szóltam volna neki, de aztán jobban végignéztem...Azt gondoltam neki is ugyanolyan hosszú, fényes szőke haja van, mint a nővérének. De nem neki csillogó éjfekete haja volt, mely a derekáig ért. Bőre egészen halvány, ami még jobban kiemeli gyönyörű zafírkék szemeit, az ajkai pedig egy vörös rózsára emlékeztettek.

Clove-nál egy kicsivel magasabb és vékonyabb volt, egészen nőies alakkal. Alig akartam hinni a szememnek.

- Nos, találtál valamit, Tristan? – kérdezte Robert. Fölálltam, és visszaerőszakoltam a tekintetemet a lányról a farkas nyomaira. Magam is alig akartam elhinni, és szó szerint őrültség, de más magyarázat nincs.

- Nos, a farkasotok vagy a tetőkön jött be a faluba...vagy Shann egy ember.